A cöliákia (glutén intolerancia) diagnosztizálása

Sokan szenvednek gyomorfájdalomtól és hasmenéstol. Aki azonban gyakran küzd ezekkel a tünetekkel, annak komolyan kell vennie oket, és orvoshoz kell fordulnia. A cöliákiát csak orvos diagnosztizálhatja. Semmiképpen sem szabad a betegnek önállóan, csupán gyanú alapján megváltoztatnia étrendjét, ha nem áll rendelkezésre megbízható diagnózis. Ez több kárt okozhat, mint hasznot.

Vérvizsgálat gluténintolerancia gyanúja esetén

Az elso lépés, ha az orvos cöliákiára gyanakszik, a vérvizsgálat. Ha valaki a vérvizsgálat elott átállítja az étrendjét, az pontatlan eredményhez vezet. Lehetséges, hogy a vérben lévo antitestek a meghatározási küszöbérték alatt lesznek. Ebben az esetben az orvosnak nincs esélye a helyes diagnózis felállítására.

Ha a vérvizsgálat megnövekedett koncentrációban szolgáltat tipikus antitesteket (szöveti transzglutamináz IgA antitestek vagy endomysium IgA antitestek), a vékonybélbol biopsziát vesznek.

A cöliákia kimutatásának második lépése: A vékonybél biopsziája

A biopsziát gasztroszkópia segítségével végzik. A vékonybél nyálkahártyájának egy kis darabját eltávolítják és mikroszkóposan megvizsgálják. Ezek a mikroszkópos felvételek egyértelmuen megmutatják, hogy a vékonybél gyulladt-e, és a bélbolyhok visszaalakulnak-e - a bélbolyhok károsodásának mértékétol függoen ezeket az úgynevezett Marsh-kritériumok szerint osztályozzák. Michael N. Marsh patológus határozta meg ezeket a kategóriákat. Ezek a Marsh 0 típus (nincs rendellenesség) és a Marsh 3c típus (teljesen lapos nyálkahártya-felszín) között mozognak.

Itt is fontos, hogy az érintett egyén a biopszia idopontjáig továbbra is glutént fogyasszon. A legtöbb esetben a bélnyálkahártya gyorsan helyreáll. Egy cöliákiás betegnél, aki már gluténmentes, a patológus nem biztos, hogy a sérült bélfalat bizonyítani tudja.

Szükségtelen diagnosztikai eljárások a cöliákia esetében

Gyermekeknél csak kivételes esetekben végeznek biopsziát, amennyiben a megjelenés és a tünetek egyértelmuek, és a specifikus antitestek legalább 10-szerese a felso határértéknek.

A genetikai vizsgálat nem képes pozitívan diagnosztizálni a cöliákiát, de kizárhatja azt. Aki cöliákiában szenved, annak van egy bizonyos génváltozata, a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8. A cöliákiás egyéneken kívül azonban a lakosság mintegy 25 százaléka is hordozza ezt a gént. Egy genetikai vizsgálat tehát kimutathatja, hogy a beteg HLA-DQ2 vagy HLA-DQ8 hordozó, és így rendelkezik a genetikai elofeltételekkel a cöliákia kialakulásához. Az ilyen eredmény azonban nem mondja meg, hogy az érintett személy valóban cöliákiában szenved-e. Ez fordítva azt jelenti, hogy egy genetikai vizsgálat akár ki is zárhatja a cöliákiát. Azaz, ha az eredmények azt mutatják, hogy a beteg nem hordozza a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8 azonosítót, akkor a cöliákia (gluténérzékenység) genetikai elofeltétele nem teljesül.

A gyorstesztek, amelyek az ételintolerancia gyanúja esetén hivatottak tisztázni a helyzetet, valamint a nyál- és széklettesztek nem megbízható diagnosztikai módszerek a cöliákia esetében.

Lásd még:

Mi a cöliákia (gluténintolerancia)?

A cöliákia (gluténintolerancia) tünetei és kísérobetegségei

A cöliákia (gluténintolerancia) terápiája és kezelése