DE
EN
ES
NL
EN-US
FR
IT
PT
Mi a laktóz intolerancia?
A laktózintolerancia a tej és a tejtermékek alkotórésze, a laktóz nevu cukorral szembeni ételintolerancia.
A laktózintolerancia nem betegség és nem is allergia. Az érintettek a laktózcukor fogyasztása után puffadástól, gázoktól, hasmenéstol és hasfájástól szenvednek. Ezeken a kellemetlen tüneteken túl azonban nem károsítja az egészségüket, ha laktóztartalmú termékeket fogyasztanak - ellentétben azokkal, akik örökletes fruktózintoleranciában vagy cöliákiában szenvednek. A szakértok ezért azt tanácsolják a laktózintoleranciában szenvedo betegeknek, hogy szorosan kövessék nyomon étrendjüket, de azt is, hogy gondosan vizsgálják meg egyéni laktóz-toleranciahatárukat.
A laktózintolerancia a leggyakoribb ételintolerancia.
A németek 10-40 százaléka él laktózintoleranciával. Más országokban, például az afrikai kontinens országaiban még ennél is elterjedtebb. Világszerte az emberek akár 70 százaléka tekintheto laktózérzékenynek.
Valóban, ez nem meglepo, állítják a szakértok az állatvilágra hivatkozva. Más emlosök az elso életévek után nem fogyasztanak tejet. És természetesen nem isszák más fajok tejét, ahogyan az emberek a tehén- vagy kecsketejet. Felnottkorban tehát a tej nem természetes táplálék, ahogy azt sokan feltételezik.
Miért van szükségük az embereknek laktázra?
Szinte minden csecsemo bélrendszerében van egy bizonyos enzim, amelynek feladata a laktóz lebontása: a laktáz. Amikor a tej és a tejtermékek az emésztési folyamat részeként a vékonybélbe kerülnek, ezzel a laktáz enzimmel találkoznak. Ez a tejcukrot két kisebb cukorrá, galaktózra és glükózra bontja. Ezeket a szervezet tovább tudja feldolgozni.
A laktózintolerancia a szabály, nem a kivétel.
A laktáz termelodése az életkor elorehaladtával csökken, bár a csökkenés mértéke egyénenként eltéro. Az afrikai vagy ázsiai származású egyének általában nem termelnek laktázt felnottkorban , ezért a laktózintolerancia nem a kivétel, hanem a szabály. Az európaiaknál a csökkenés lassabb; az európaiak többsége csak körülbelül 60 éves korától szenved laktózintoleranciában.
Végül is a véletlennek köszönheto, hogy a németek többsége a gyermekkoron túl is jól turi a tejet és a tejtermékeket. Körülbelül 7500 éves korunkig a fehér folyadékot egyetlen felnott sem tudta elviselni. Aki fogyasztotta, súlyos hasmenéstol szenvedett. Aztán oseink egy részének genetikai állománya úgy változott, hogy szervezetük még felnottkorban is képes volt laktázt termelni.
Ez a mutáció nagyon kedvezo volt. Azok, akik hordozták a gént, fel tudták használni a laktózt, és az állatok tejével egy további táplálékforrással rendelkeztek, amely energiával, valamint létfontosságú tápanyagokkal és vitaminokkal látta el oket. Azok számára, akik tolerálták a laktózt, sokkal könnyebbé vált az élelemszerzés.
Ez egyértelmu túlélési elonyt jelentett, különösen az északi országokban.
Az észak-európai származású emberek között a mai napig sokkal több a laktózt toleráló ember, mint a déli országokban. Afrikában és Ázsiában alig van, aki elviseli a tejet. A laktózintolerancia a szabály.
A laktózintolerancia tehát nem egy divatos betegség, hanem egy természetes és nagyon régi jelenség.
Lásd még:
